Azon agyaltam…

…hogy :D Szóval igen, agyaltam megint, de nem kell megijedni, nem osztom meg veletek. :D Először is, ismételten (vagy nem ismételten? Nem tudom… :D) elnézéseteket kell kérnem amiért így blogolok, mármint, hogy több napig nem írok, aztán sokat. Ez nem így van, hanem, mint már korábban megírtam, mivel itthon nincs netem, ezért kénytelen vagyok offline megírni, s van, hogy napokig nem tudok elmenni, olyankor bizony gyűlik és gyűlik a megírt post, s hát amikor nethez jutok, akkor feltöltöm őket. Lehet, hogy nem ártana dátumoznom, hogy ne higyjétek (ugye jól írtam le a “higyjétek” szót???) azt, hogy ennyire sokat gondolok egyszerre, mármint, hogy ilyen sok post így hirtelen egy nap megírásra kerül, merthogy nem ám! :D Szóval általában naponta 1 post kerül megírásra, nem több, de lehet kevesebb. :D Huh, most, hogy szétuntátok a fejeteket és nem olvassátok tovább, nem hagyom abba. :D Azt hiszem, hogy túl sok a nevetős smiley, ha zavar bárkit is, szóljon, s leredukálom, hogy ne legyen ennyi… :D

Nahm, szóval… A lényeg, hogy minap csináltam brassóit, ami amúgy nagyon finom lett (legalábbis nekem), csak egy gebasz volt vele, hogy nem volt brassói íze. :D Pedig ugyanúgy csináltam, ahogy anyum elmondta (ő nagyon jót tud csinálni, így megkérdeztem tőle), tuti, hogy nem rontottam, s felejtettem ki semmit. Lehet, hogy az volt a baj, hogy túl sok chillit (szárítottat) raktam bele? Vagy az, hogy raktam bele egyáltalán, s emiatt már nem volt ugyanolyan az íze? Nem tudom… Mindenesetre  szerintem így is finom volt, sültkrumplival ilyen szaftos izé, nyami… :D Ráadásul jó erős… :D Nem tudom, ez persze a kutyát nem érdekli, de hát na… Még a végén túl nagy lesz a blogom forgalma, ha csupa érdekes és érdekfeszítő dolgot írok, gondoltam írok némi olyat is, hogy ne jöjjenek tömegek, s terheljék le a szervert, szóval igazából engem csak a jóindulat vezérel, amikor ilyenekkel traktálom a népet… :D

Ma láttam (meg tegnap és tegnapelőtt és azelőtt…) egy hajléktalan bácsit, aki amúgy egész normálisnak tűnik, mármint nem az a tipikus iszákos-kéregetős hajléktalan, hanem újságot olvas a szemüvegében, meg ilyenek… Azért mondom bácsinak, mert idősebb emberlénynek tűnik, s nem azért, mert debil vagyok… :D Láttam ennél a bácsinál fiatalokat is, nem hallottam mit beszélnek hozzá, de feltételezem, hogy segíteni próbáltak neki, mert elég normálisnak tűntek, s másnap láttam nála szeletelt kenyeret és egyebeket. Mármint nem tudom, tudjátok e, hogy mire akarok ezzel célozni… Nem mellesleg a fiatalok akiket nála láttam, rockerek voltak (ezt fontos megjegyezni :D)… De amúgy tényleg, látszik, hogy kik az emberségesebbek. Természetesen, mint mindenhol, a rockerek között is vannak szélsőségek, de hát hol nincsenek? Na, már meg is van a következő téma, de hát azt majd holnap, merthogy most lépnem kell, s mikor megjövök, addigra nagyon fáradt leszek, s nem kapcsolom be gépemet, hanem kidőlök és alszok… Holnap, mint mindig, korán kelek, s későn fekszek (éjfél-1 óra körül fekszek, s 6 körül kelek), ami, annyira nem is rossz, hiszen 6 egész órát általában tudok aludni, ami azért elég sok, tekintve, hogy sokan még ennyit se tudnak, szóval nem panaszkodhatok… ^^

Na ennyit mára kedves netes naplóm, majd holnap írok nektek még emberlények, kik e Földön éltek… :) Jók ne legyetek, s jó éjt nektek (illetve jó napot, reggelt, vagy akármit, mert nem tudom mikor töltöm fel ezt a bejegyzést, minden esetre most 17:51 van, ezért írtam, hogy jó éjt…) ^^

A ház…

Hehe, tudom, elég gyatra a címe, de azért na… Amiről írni akarok, hogy ma elmentem megnézni egy kiadó “szobát”, amit elvileg kiadtak, gyakorlatilag… Nos, ez röhej volt kérem szépen. Kimentünk (direkt nem írok címet), jó egy óra mire onnan ki illetve beér az ember a városba (de még ez nem baj, sőt…). Felmentünk a földúton (még élveztem is), s mentünk (azért a többesszám, mert unokatesómmal mentem)… Elmentünk egy hihetetlenül lelakott hely mellett, ahol is még mondtam is unokatesómnak viccelődve, hogy milyen vicces lenne, ha ez lenne az. :D Nomeg, ki volt írva, hogy fegyverrel és kutyával védett terület. Namármost ez egy kidőlt-bedőlt kapura volt kiírva, mellette kerítés az nem volt. No, hát ez nagyon csúcs, mentünk tovább, de már a nyomunkban loholt 4 kutya, az ötödik még ott volt valahol a háttérben. Na, nem kell megijedni, hiszen ismertek, én minden kutyát imádok, így megpróbáltam megsimogatni őket, de ők féltek. Mentünk tovább, hogy gyorsan elhúzzunk onnan, mikor is jött a tulaj. No, kérdezte, hogy hozzá mentünk e, mondtuk, hogy a 11-be, erre mondta, hogy jah, hozzá mentünk… :) Na képzelhetitek, hogy miket gondoltunk (gondolatok keringtek fejünkben meneklési útvonalakról :D), na de azért bementünk. Ott volt a maradék 3 kutyus, akik mellesleg nagyon aranyosak voltak, és mindet meg lehetett simogatni, kivéve egy feketét, aki jobban félt társaitól. Aztán beküldött minket a házba, ahol is hát mit is mondjak, übernagy volt a kupi, olyan szinten, hogy ugyan azt mondta a fickó, hogy üljünk le, de nem volt hova… Persze ez kissé túlzás, mert azért nem akarom őket nagyon leírni, de annyiból nem túlzás, hogy tényleg nem volt hová leülni. :D Na szóval, megvártuk, hogy visszajöjjön, mert kiment nem tudom miért… Visszajött, s mondta, hogy hát eredetileg nem az lenne a szoba, ahol vagyunk, hanem egy másik. Na most én ez alatt azt reméltem, hogy átvisz minket egy másik telekre, ahol is valami normális szobaszerű dolog van, de hát nem. Az udvaron volt egy fészerszerű valami, és azt mondta, hogy az lenne a szoba+konyha. :D Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy említettük neki, hogy milyen sok a kutya, mire mondta, hogy van ám még állat, mert van ott kacsa, meg csirke, meg nem tudom még mi… :D Na, ez olyan tipikus kész átverés show-ba illő jelenet volt. Ha nem tudnám, hogy ott csak rohadt celebeket vágnak át, akkor tényleg elgondolkodnék rajta, hogy nem e az volt… Hihetetlen, hogy ezt pénzért (méghozzá nem kevés pénzért) ki akarták adni, és még kaukciót is akartak kérni. –.-“ Mindenesetre a 8 kutyával még nem is lenne bajom, mert tudjátok, hogy mennyire állat (főleg kutya) barát vagyok, de azért na… Meg kellett volna őket fürdetni (de szerintem a víz se volt oda bevezetve), a lomot elvinni, a házat is kilomolni, és egyebek. És akkor még talán… De így nem… Mert egyébként hihetetlen panoráma, hihetetlen nyugalom volt ott, sehol egy rohadt autó, sehol ember, és csönd, tiszta levegő, et cetera… De hát na… Ismertek (már aki, aki nem, az nem :D), nincsenek nagy igényeim, de azért ez már túlzás, még nekem is. Persze a vicc az, hogy még ennek ellenére is elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha… :D Na ennyi, gondoltam elmesélem, mert ez egy élmény volt. :D A kutyák tényleg aranyosak voltak egyébként, és a fickóval se volt különösebb gond, na de hát na… :D Szóval ennyi… :) Szebb estét nektek, emberlények!

Filmekről és sorozatokról…

Ha most leírnám, amire éppen gondolok, akkor éppen ezt írnám. Ki gondolta volna? Tudom, poénnak gyenge, kezdő mondatnak még inkább, és igazság szerint nem is tudom, hogy miért írtam ezt most le. Vajon most mit írna Kelly Bradshow? Tudjátok, ő az a nő a Sex and New Yorkból. Lehet, hogy a nevét nem éppen így kéne írni, de szerintem, ha láttam is valaha leírva, akkor nem figyeltem oda. Miért is figyeltem volna? Annyira nem vonzott az a sorozat. Ám a nagyfilm ami készült belőle, nos, az tetszett nagyon. Nem volt olyan „nem bírok elszakadni a képernyő elől” film, de azért jó volt. Elég sok filmet láttam már életem során, s azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy alapvetően a gondolkodtató filmeket szeretem, azokat tudjátok, amik után elmélázol, dolgokon. Nem, nem éppen a drámákra gondolok, hanem sokkal inkább, nos, azt hiszem, ezt példával kell inkább elmondanom, pl. az Őslakó (Man from Earth), vagy a Tökéletes trükk (Prestige). Utóbbit 3x vagy 4x is megnéztem, és tervezem, hogy megnézem ismét egyik este majd sültkrumpli, chillis bab evése, és sör szlopálása közepette. Nagyon jó film, sokszor nézhető. Az Őslakóban vannak bakik, és igazság szerint, az egy szörnyen alacsony költségvetésű film, de mégis van benne valami, ami ott tartott a képernyő előtt. Magával ragadott a hangulata, ahogy ott ülnek egy szobában, és már szinte én is elhinném, ami elhihetetlen, ha ott lennék én is. Nincsenek benne speciális effektek, és nincs benne másik helyszín, ugyanakkor sokkal magával ragadóbb volt számomra, mint egyes Hollywood-i szuperprodukciók. Persze egy ilyen film megnézéséhez az kell, hogy az embert érdekeljék olyan filmek is, amik nem éppen különleges effektekre és akciójelenetekre épülnek. Sokan mondták, hogy unalmas volt számukra a film, s szerintük ez egy szar, mert nem voltak benne jelenetek, mert unalmas volt, hogy ott beszélgetnek, bla-bla-bla. No, az ilyeneknek szoktam mondani azt, hogy ők nézzenek Swarzenegger-t és Jackie Chan-t. Mellesleg ezzel nem azt akarom mondani, hogy azok rosszak, sőt, én is rengeteg filmjüket láttam, szeretem is őket. Ezzel mindössze annyit szeretnék mondani, hogy akit nem érdekelnek gondolkodtató filmek, azok ne nézzék meg őket, vagy ha már megnézték, akkor ne szólják le. A Forrás (The Fountain) c. film dettó ugyanez. Unalmas. Unalmas azoknak, akik nem látják a lényegét, akik várnak egy akciójelenetre, egy hirtelen történésre, valamire, ami az ilyen jellegű filmekben nincs meg. Tudjátok, én nem azon akadok ki, hogy nem tetszik valakinek, elvégre azon nem is lehet, hiszen mindenkinek más az ízlése. Én pl. rühellem a német vígjátékokat. Amerikai pite és társai. Semmitmondó, hülyeségeknek tartom őket. De mégse mondom, hogy ez egy szar (ja de, mégis mondom). Hupsz, akkor most jöttem rá, hogy én se vagyok jobb azoknál, akik leszólják az elgondolkodtató filmeket. Nem vagyok jobb, mert én is leszólom ezeket az idióta német sorozatokat, és filmeket. Gagyi alakításoknak tartom, amiket azok a német színészek művelnek. A magyar sorozatokról már nem is beszélve, lásd pl. Barátok Közt. Régen még szerettem pedig én is, de az már jó régen volt. Azóta rengeteg dolog megváltozott benne, mint pl., hogy már nem tudnak új dolgokat kitalálni, s emiatt sablonos és unalmas az egész. Arról szól már csak, hogy x összeveszik y-al, akkor ők kibékülnek, majd megint összevesznek, s valaki bekavar, és a „rosszfiúk” valami rosszra készülnek, ami nagyon akciójelenetes baromság, de úgyis mindig lebuknak, persze börtönbe nem zárják őket, emiatt összevesznek a barátnőjükkel, de aztán megint kibékülnek. Végtelenül sok pénzük van, még akkor is lapul 1-200ezer forint a zsebükben illetve a pénztárcájukban, amikor azt mondják, hogy most éppen nincs túl sok pénzük.

Szóval szar az összes ilyen. Amúgy a legjobban tudjátok, mi idegesít még egy sorozatban? Amikor már megszokod a szereplőket, és egyik napról a másikra lecserélik valamelyiket egy olyanra, aki egyáltalán nem is hasonlít se külsőleg, se személyiségileg az elődjére. Ha már a Barátok Közt-t hoztam fel példának az előbb, akkor maradjunk annál, Linda. Lecserélték Lindát egy olyan valakire, akinek se a hangja, se a külseje nem olyan, de még csak távolról se hasonlít az eredeti Lindáéra. Nem nézem már a sorozatot egy ideje, de állítólag Gézát is lecserélik egy időre. Mondjuk, mondom, engem ez már nem érdekel, csak érthetetlen. Inkább vegyék ki a sorozatból arra az időre, amíg a színész nem tud visszamenni, vagy ha egyáltalán nem tud, akkor rakjanak be helyette egy másik szereplőt, de ne cseréljék le másik színészre. Ennek amúgy az enyhébb formája, amikor mondjuk, egy külföldi sorozatban a magyar hang cserélődik. De az még mindig megszokhatóbb és elviselhetőbb, mint ez. Nem is tudom, hogy hirtelen mit mondhatnék még erről a témáról.

Amit mindenkinek ajánlok még megnézésre az a Gattaca, az Ember gyermeke, a Serenity, valamint a Purgatórium. Ezek mind olyan filmek, amik a maguk műfajában szerintem kiemelkedőek, s hát pl. nem feltétlenül kell szeretni a Sci-fi-t, mint műfajt, ahhoz, hogy az ember szeresse a Serenity-t, vagy a westernt, hogy megnézze a Purgatóriumot, ami egyébként az elején szar lehet azoknak, akik utálják a western filmeket, de amúgy pedig komoly mondanivalója van, s érdemes megnézni.

Ha esetleg furcsán írnék – mármint a fogalmazásomra gondolok – akkor nézzétek el nekem, csak most nagyon álmos vagyok épp, ami alatt azt értem, hogy ásítozok össze-vissza félpercenként, és mindjárt ráborulok a gépre. Úgyhogy ezt a bejegyzést most be is fejezem, mielőtt még elalszok. Jobb napokat mindenkinek!

Környezetünk…

Tudtátok, hogy állítólag egy autós sokkal több szmogot szív be, mint pl. egy kerékpáros? Főleg az alagutakban. Sose gondoltam volna, hiszen, mint kerékpáros, én tudom, mennyire szar a szmog. Mármint, arra gondolok, hogy mivel mozgok közben, sokkal több levegőt veszek, s ezáltal sokkal több jut ebből a füstös levegőből a tüdőmbe. Én már lassan fél éve nem ültem biciklin, mivel vidéken laktam sokáig, s inkább sétáltam, ott még tiszta a levegő. Amióta (idén szilveszter) felköltöztem Budapestre, azóta pedig egyrészt a hideg miatt nem ültem fel. Másrészt az autósok miatt, a gyalogosok miatt. Rengeteg stressz ér így is, amikor pedig Budapesten bringáztam anno évekig, akkor még sokkal több. Miért? Mert nap, mint nap szembesülnöm kellett azzal, hogy ha a járdán (ahol egy autó is elférne kényelmesen) megyek, akkor azért cseszegetnek, amikor az autóúton (sokszor rákényszerültem a buszsávra), akkor pedig az autósok szitkozódnak, hiába megyek szabályosan. Kerékpárutak alig vannak, ahol van, ott lehet kerékpározni. És odáig toljam el? Kérdem én, hogy miért nem lehet, mondjuk kerékpárutakat építeni, esetleg abból a pénzből, amit teljesen feleslegesen és pluszban a 4-es metró építésére „költöttek”? Mert nem érdekli őket. Nem érdekli az államot, hogy esetleg sokkal többen tennék le az autót és mennének kerékpározni, időnkét, ha lenne hol. Nem érdekli őket, hogy a levegő ezáltal kevesebb szmogot tartalmazna. Nem érdekli őket semmi, amiből nem lehet pénzt csinálni. Sajnos ez van. Pedig pl. mennyire jó lenne, ha nem csak a betont látnám állandóan, hanem zöld füvet, és rengeteg fát. Az emberek közérzete is más lenne, és a levegő is tisztább. De ez őket nem érdekli, lévén, hogy ebből nem származik anyagi haszon. Pedig sokat változtatna a megítélésünkön is, mármint a külföldi turisták szemében. De kár is azon agyalni, hogy „mi lenne, ha”, mert úgysem változik semmi. Inkább nézzünk egy vidámabb dolgot, habár nem tudom mennyire vidám, de azért na. :D Szóval a lényeg, amit mondani akarok, hogy hallottam nem rég, hogy van egy osztrák város, ahol szinte teljesen ingyenes az áram és a gáz. Szélerőműveket építtettek, ami áramot termel, s ellátja az egész kisváros vagy falvat árammal, és van nekik egy nem tudom milyen erőművük, vagy ahhoz hasonló dolguk (tudom, megint nagyon jól megmondtam :D), ami pedig gázt állít elő az áram segítségével. Persze lehet, hogy most baromságot mondtam, már nem emlékszek pontosan, hogy mi és hogy van ott. És így nem csak, hogy szinte ingyen megvannak, de még a környezetet is kímélik ezzel, ami szerintem nagyon jó dolog. És ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy állítólag Magyarországon is rengeteget lehetne ilyet csinálni, mármint, hogy szélerőművek telepítése pl., vagy napenergia felhasználása, de nem teszik, mert egy átlagembernek nincs rá pénze, az állam pedig nem úgy fest, hogy be akarna ilyenbe ruházni.

Mára ennyi, lássatok csodát, kivételesen nem is fárasztottalak titeket oldalakon keresztül… :D Szebb napot mindenkinek!

Ennek nem adok címet, mert nem olvasnátok el a post-ot… :D

No, a vidámabb téma után egy hát… Hogy is mondjam. Másmilyen téma jön, amit nem fogtok szeretni. Igen, a politika. Nem mondok sokat róla, mert gyűlölöm. Utálom, hogy a politika, mint olyan, irányítja az emberek életét, az határoz meg mindent. Legjobban azt utálom, amikor a politika a családba is beférkőzik. Amikor összevesz két ember – akik amúgy nagyon jól meglennének – pusztán egy olyan baromság miatt, hogy más pártot öm… Na, nem jut eszembe a szó, de tudjátok, mit akarok írni. Lényeg a lényeg, hogy szerintem ez nagyon undorító dolog, és elképesztő, hogy mennyire manipulatívak, az egyes politikai erők. Engem is nemrég bepaliztak, illetve nem teljesen. Lényeg, hogy már lassan két hónapja munkát keresek, mert nincs (ezt majd kifejtem egy másik bejegyzésben), és kaptam egy e-mail címet, hogy küldjem el az önéletrajzom. Elküldtem, és hát 1 vagy 2 nap múlva jött is egy e-mail, hogy felvettek. Na, mondom, még ilyet, teljesen oda voltam meg vissza, amíg nem olvastam tovább. Engem már az is lenyűgözött, hogy visszaírtak, mert az ilyesmi iszonyatosan ritka. Lényeg, hogy oda volt írva az időpont (a párt nevét szándékosan nem fogom említeni a későbbiek során sem), és, hogy hova menjek felvételre, merthogy ők mindenkit felvesznek. Nekem már ez is gyanús volt, nomeg a 110ezer forintos nettó fizetés is. Bementem, elmondták miről van szó. Nos, hát a feladat igencsak egyszerű lett volna, embereket „toborozni”, illetve munkába állítani. Napi 5 embert, havi nettó 110ezer forintos fizetésért, a feladat pedig hát annyi, hogy ugyanezt csinálja. Azt mondták, hogy miután összejön az 5000 ember, majd a végzettségemnek és szakmámnak megfelelő munkakört biztosítanak, ez persze nem szerepelt a szerződésben. Nagyon sokáig filóztam, hogy mit is tegyek, kb. 1-másfél órát ültem ott, a munkaszerződésem felett görnyedve, mikor is végül elhatároztam, hogy ebből bajom úgyse származhat (30 napos próbaidő volt megadva), és munkám sincs, így miért is ne írjam alá alapon aláírtam. Elvileg már aznap 5 embert kellett volna rávennem erre. Miután kiléptem az épületből, akkor tudatosult bennem, mennyire abszurd ez az egész dolog. Először is, mert politikai dologról van szó, az emberek pedig bizalmatlanok, amit meg is értek, lévén, hogy még megkülönböztető pólót, vagy valamit se kaptam, semmit, de nem is kellett, mert amint megemlítettem valakinek, hogy „párt”, vagy „110ezer forintos nettó fizetés”, akkor már mondta, hogy köszöni szépen, nem kér belőle. Volt, akit nem érdekelt, hogy párt, de aztán végül, amikor megmondtam, hogy mi lenne a munka, akkor mondta, hogy nem. Olyan is volt, akit érdekelt, a munka is, már ott tartottunk, hogy aláírjuk a szerződést, de hát könyörgök, az utcán senki nem fog nekem munkaszerződést aláírni, nem is értem, hogy gondolta ez a párt, hogy majd az utcán aláíratom az emberekkel a munkaszerződésüket? Hihetetlen. De még inkább hihetetlenebb a programja ennek a pártnak, melyet most nem ismertetek, mert nem szeretnék ebből gondot.

Na, ennyit erről, két nap múlva kiléptem, mindenféle következmény nélkül. Szörnyű, hogy az emberek szenvedését, az emberek helyzetét így kihasználják politikai célokra.

Nem akarok tovább ezzel foglalkozni, csak gondoltam leírom, hogy jártam. Minden esetre, ha majd lesz a szavazás, akkor mindenképpen egy olyan pártra adom le a voksom, ami tuti, hogy nem kerül parlamentnek még a gyepére sem. Talán nem ártana, ha az emberek a sarkukra állnának, s nem hagynák magukat átverni, valamint, hogy ha rájönne mindenki, hogy iszonyatosan hülyének nézik őket, és talán azok is, ha még mindig hisznek a két nagy pártnak. Ezzel senkit nem akartam, illetve akarok megbántani, de komolyan mondom, ledöbbenek azon, hogy sanyargatnak minket, mert megtehetik, és miért tehetik meg? Azért barátaim, mert mi (illetve én már nem) adunk a kezükbe hatalmat, mellyel visszaélve ezt csinálhatják. Fel kéne ébredni, s ez alatt nem azt értem, hogy menjünk rombolva, és saját magunknak még nagyobb kárt okozva tüntetni, hanem itt a lehetőség emberlények, hogy változtassunk! Nem kell, hogy ez legyen, mindössze annyit kell tenni, hogy nem szavaztok rájuk! Egyikre se! Mindegyik hazug, álszent, és undorító. Itt az idő, hogy megmutassuk, hogy nem vagyunk birka nép, hogy megmutassuk, hogy minket nem lógathatnak köteleken, mint a marionett bábukat!

Elnézést kérek, ha talán kissé kirohanásszerűnek hangzott, amit az előbb írtam, csak kicsit idegesítő a helyzet. Én nem akarom ezt, és szerintem ti se. Anno nekem bezárták az iskolámat, azért volt az, hogy végül még tablónk se készült. Bezárták, de még nekünk meg volt adva, hogy kijárhattuk a maradék két év technikusit. Azonban értelme nem lett volna, ezért is léptem ki az utolsó évem előtt egyel, mert hiába vizsgáztam volna le, ha tudás nincs mögötte. Márpedig a színvonal ebben a suliban nem volt valami nagy. Minden esetre, a lényeg, amit ki akartam ebből hozni, hogy ez is politikai indíttatásból történt, mert akkor voltak iskolabezárások, „spórolás” címén, meg megszorítások és társai. Ezzel jócskán szétcseszték a jövőmet, persze én szavaztam meg őket, úgyhogy részint az én hibám is, hogy ez történt. Ami miatt ezt így mondani akartam, hogy szerintem a szavazásnál a korhatárt fel kéne emelni, legalább 21 évre. Arra a korra, amikor már nincsenek befolyásoló tényezők, mint pl. a szülők, arra a korra, amikor már az ember agyilag sokkal érettebb, és sokkal jobban át tudja látni azt, hogy mire is teszi le a voksát, s annak milyen következményei lesznek.

Persze azt túlzás állítanom, hogy szétcseszték a jövőm, s azt is, hogy csak az ő hibájuk. Hiszen voltak jó tanáraim, s ha nagyon, de nagyon akartam volna, akkor biztos vagyok benne, hogy tudtam volna tanulni, ha mást nem, akkor könyvekből, és abban is biztos vagyok, hogy segítettek volna, ha nagyon akarom. Sajnos akkor még máshogy gondolkodtam, mind érettségi, mind pedig jövő tekintetében. Ezért is mondom, hogy akkor még nem elég érett az ember ahhoz (tisztelet a kivételnek), hogy egy ilyen horderejű döntést, minthogy melyik párt irányítsa az ő és az egész ország életét 4 évig, meghozzon.

Ennyit szerettem volna mondani erről, talán később még visszatérek a témára, de kétlem, mert mint mondottam korábban, én is utálom, de azt még jobban, hogy nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne a politika legyen mindenütt. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzésemet is! Szebb napot!

Kávékról… Meg ilyenek :D

Ahoj emberlények! Na, az előző bejegyzés után jöjjön egy vidámabb téma, mégpedig, hogy… Hinnye, ez nem is olyan egyszerű, de találtam azért, mégpedig, hogy ha én egyszer gazdag leszek, veszek egy Dolce Gusto-t. Rólam tudni kell, hogy eléggé kávémániás vagyok (sörmániás is, de azt majd egy másik bejegyzésben), s hát, arra igényes is, hogy milyen kávét nyelek. A Dolce Gusto-val, azon kívül, hogy több, mint 30 ezer forint (ami annyira félelmetesen nem is sok), annyi a gebasz, hogy mellé még kávépárnácskákat is venni kell, amit nem pont így hívnak, merthogy a kávépárnácskák azok egy másik, hasonló, csak éppen fele ennyibe kerülő kávéfőzőhöz kellenek. A kávépárnácskák (azért maradjunk ennél, mert nem akarom kávébigyónak titulálni őket) kb. 1300 forintba kerülnek, ami szerintem elég sok, ha azt vesszük, hogy egy csomagban olyan 11-12 van, azonban ha azt nézzük, hogy ezek iszonyatosan finom valamik lehetnek, s ilyet max. egy jobb kávézóban ihat az ember, akkor már nem is olyan sok, mert egy jobb kávézóban a kávé 300 forint körül mozog, a cappucino és egyéb finomságok pedig tán még többe kerülnek. Mondjuk hangulatosabb is beülni egy kávézóba, és ott költeni el a napközbeni kávét mondjuk a laptop vagy egy újság mellett. Én imádom pl., ha bemehetek, és a gépemen elolvashatom az aznapi híreket (leginkább a tech és science rovatot, mert a többi mindig nyomasztó vagy unalmas celeb baromság), s mellé ihatok egy jó erős feketét, amit ott helyben őrölnek meg. Szóval vannak dolgok, amiknek megvan a maguk hangulata, úgymond fílingje. Pl. sörözni és beszélgetni egy régi baráttal, kiülni a verandára és meginni a reggeli, illatos kávét, naplementében kiülni a teraszra egy forró nescafé mellett, miközben a kutya fejét simogatja az ember, s érzi, hogy akkor, abban a pillanatban semmi rossz nem történhet, akkor szinte felemelkedik a földről, és átlép egy jobb világba…

Igen, egy kicsit úgy vélem, hogy elkanyarodtam az eredeti témától, de szerintem ez sose baj, sőt, talán így nem alszotok el a blogbejegyzésemet olvasva. Szóval igazából én a kávékról akartam beszélni, de, hogy történetesen mit is akartam mondani, azt már nem tudom. Megesik az ilyen néha, habár velem sűrűbben. :D

Szóval a lényeg, hogy én imádok mindent, ami kávé vagy kávés. A kávés cukorkákat, a kávés csokit/csokikat, a kávés italokat, a kávélikőrt, szóval tényleg mindent. A kávés sütiket is, habár rólam tudva levő, hogy nem nagyon eszek már édességeket, mert nem tudom, egyszerűen az édes dolgokat nem nagyon bírom megenni, fogalmam sincs miért. Természetesen van, amit igen, mint pl. a tiramisu.

No, amit még mondani akartam, amiről beszélni akartam, az Frei Tamás kávézólánca. Még nem jutottam el odáig, hogy bemenjek egy Café Frei-be, de mindenképpen tervbe van véve. Anno úgy tudtam meg, hogy létezik ilyen is, hogy mentem az Intersparban, szokásos vásárlásom alkalmával, és hát vettem kávét is. Egyszer csak megcsapta az orromat valami nagyon erős és fantasztikusan finom kávéillat. No, hát nem más volt ez, mint a Frei kávék, amik külön helyet kaptak a kávés részen. Van belőlük jó néhány fajta, koffeinmentes is, és elég borsos áron adják. Amit még erről tudni kell, hogy NEM őrölt kávéról van szó, hanem kávébabról, szemes kávé, szerintem nem is létezik őrölt, mármint a Frei kávéiból, de ez így is van jól. Állítólag Frei Tamás is eléggé kávémániás, és emiatt egy csomó pénzt rááldozva elindította ezt a dolgot, s ő felügyeli, hogy tényleg csak és kizárólag a legjobb minőségű kávé legyen, amit elad, és egyenesen az adott országból importálja a kávét. Vettem akkor egyet, a legolcsóbbat, ami úgy is drága volt, de annak az aromának nem tudtam ellenállni, s hát nem bántam meg. Ez valami egészen különleges dolog. Az a kávé (sajnos már nem emlékszek melyik volt) teljesen másmilyen ízvilágot képviselt, mint az addig általam ivott kávék közül bármelyik. Egyedi volt, és finom nagyon. Sajnos a presszókávéfőzőmnek akkor kissé talán túl, nos… Nem tudtam rendesen ledarálni, mert csak kézi darálóm volt, s nem működött rendesen, s hát emiatt kicsit talán nem volt elég finom, vagy tán túlontúl finomszeműre daráltam, nem tudom, de a lényeg, hogy még így is elképesztően finom volt. Bele se merek gondolni, hogy egy Café Frei-ben milyen kávét adnak (ez itt a reklám helye :D), biztos szörnyen finomat, majd megnézem, hogy pontosan hol vannak ilyen kávézók. Ha jól emlékszek, akkor összesen 8 van belőle, de lehet, hogy kevesebb, s az is lehet, hogy azóta bővültek, habár kétlem, mert Frei inkább a minőségre fekteti a hangsúlyt, s azt pedig csak úgy lehet igazán elérni, ha kevesebb van, hiszen ha valóban felügyeli a kávézóit, akkor minél kevesebb, annál jobb. Most, hogy így beszélek a kávéról, hát nagyon meginnék egyet most. Sajnos nincs kávéfőzőm, úgyhogy ez elmarad, mert most pénzem sincs kávézóba menni, de van itt nekem energiaitalom, ami, ha az élményt nem is, de a koffeinmennyiséget pótolja…

No, ha már energiaital… Azon gondolkodtam, hogy miért drágább mondjuk egy Red Bull, mint egy Buldózer, vagy egy Burn, Hell? Megnéztem, s az összetevők azonosak, legalábbis ami a koffeinmennyiséget (32mg/100ml, kivéve a Burn-t, amiben 35mg/100ml) valamint a taurint (400mg/100ml) illeti. De a vitaminokban sincs számottevő különbség, esetleg talán a szén-dioxid mennyiségében. Akkor mitől van az, hogy egy Burn 200 forint körül van, egy Buldózer (ami ugyanolyan hatást fejt ki, mint pl. a Hell) 125 forint, egy Hell 150 forint, míg egy Red Bull 350-400 forint körül mozog? A másikat még nem is említettem, amit még szoktam venni, az az XXL, amiben úgyszintén azonos mennyiségű koffein és taurin van, mint pl. a Red Bull-ban és az előbb felsoroltakban. Akkor miért kerül olyan sokba egy Red Bull? Mi van benne, ami a többiben nincs? Egyszer vagy kétszer ittam Red Bullt, s hát nem tapasztaltam, hogy sokkal jobb lenne, mint amiket én szoktam venni, harmadannyi pénzért. Egyébként én anno viszolyogtam ezektől a löttyöktől, inkább ittam egy jó erős feketét, aminek a hatása ugyanilyen volt, de most, hogy rákényszerülök, belátom, hogy bizony nem is olyan vészes, ha nincs kávé, akkor jó az energiaital is. Illetve van kávé, mert lehet venni instant kávét (vettem is) kb. 1000 forintért (a jobbak 1200 forint körül vannak, és még akkor keveset mondtam, mert én 200grammosat vettem ennyiért), de ezek nekem kevesek, mármint koffeinileg értem. Ha pedig sokat rakok bele, akkor nem tudom meginni, mert olyan rossz lesz az íze, hogy ott helyben ki is jönne, ha magamba önteném. Persze vannak olyanok, amik tényleg jók, sok koffeinnel, és szörnyen finomak is, de azok számomra megfizethetetlenek, ugyanis azokból egy 100grammos kerül 1300 forintba. Abból már két nagyon jó minőségű negyed kilós kávét vehetek, s az akkor tényleg kávé, nem pedig forró vízben oldott izé.

Egyébként, amit még mindenképpen ki akarok majd próbálni, az a lidl-ben kapható arabica kávé, mármint rendes, őrölt kávé, és elég olcsó, azonban nem olyan, mint ezek a Wiener Extra szarok, mert azért olyant meg nem innék soha… Két negyed kilós kerül kb. 800 forintba. Azért gondolkodtam rajta, hogy kipróbálom, mert pl. a lidl-ös csokik (a nagyon magas kakaótartalmú narancsos és málnás és egyéb étcsokikra gondolok) is olcsóbbak márkás társaiknál, és szerintem ugyanolyan finomak. Azért persze ez nem mindenre igaz, hogy a lidl-ös jobb, mint a márkás, de pl. ott van a keserűlikőr, ami jóval olcsóbb (1300-1400 forint kb.), mint pl. a jager, és azért ízre nem is sokkal rosszabb. Na jó, azért ég és föld a különbség, de akkor is, szerintem nagyon jó, és ugyanúgy sok gyógynövényt tartalmaz. Vagy ott van pl. a Lidl-ös mirelit sültkrumpli, amiből egy kilós 250 forint, és nagyon finom, míg máshol jóval többe kerül. De nézhetjük még a lidl-ös borotvát, ami szintén nagyon olcsó, s ugyan nem a legjobb minőség, de azért nem is olyan, mint amit legutóbb vettem, s amiben fele annyi volt, míg az ára megközelítően ugyanannyi, mint a lidl-ösé, és ráadásul még rossz is. De ott van a lidl-ös Argus sör is, ami 130 forint, 5%-os, és szerintem ahhoz képest nagyon finom. Persze nem egy Gösser, de mit várunk egy 130 forintos, 5%-os dobozos sörtől? Semmi mellékíze nincs, nem úgy, mint hasonló árkategóriás társainak. Node ez már majd egy másik bejegyzésbe kerül.

Nos, még egy témát kiveséztem (vagy kettőt :D), de azért maradt még bőven, szerintem, ha eddig nem untátok meg az írásomat, majd megfogjátok. (de azért remélem, hogy nem) :D További szebb napot nektek!

Hajléktalanok és egyebek…

A minap odajött hozzám egy hajléktalan, azon okból, hogy adjak neki borra, mert hajléktalanok, s csak szeretnének egy jót inni. Mivel nekem sincs munkám, így a pénzemet be kell osztanom, s nem adtam. De elgondolkodtam, hogy ha lenne, akkor adnék e és arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Nem, mert vannak emberek, akik sokkal jobban rászorulnak, akik próbálnak feltápászkodni szorult helyzetükből, s nem adták fel, attól még, hogy hajléktalanok. Nekik szívesebben adnék, ha lenne miből. A gond ezzel csak annyi, hogy az ilyen embereket nem tudom, hogy hol tudnám megtalálni, valamint, hogy kiknek hihetek. Egyébiránt, sokakban most biztosan az a gondolat támadt, hogy egy kis apró még nem fog a földhöz vágni, így hát minek gondolkodok azon, hogy jó helyre került e. Nos, erre a válaszom, hogy azért, mert ha egy olyan embernek adok, aki elissza, vagy akitől elveszik olyanok, akiknek nem kéne, akkor nem tudtam egy olyan embernek adni, aki pedig tényleg rászorult volna, s így inkább nem adok senkinek. De ha adnék, akkor lenne esélye, hogy olyannak adom, akinek tényleg kell. Hm, igazság szerint szerintem ez egy olyan dolog, hogy szeretnék segíteni, de ha nem adhatok mindenkinek, akkor inkább segítek vele magamnak, mármint, mert akkor az a pénz megmarad nekem. Egyébként az is idegesít, hogy mondta már nekem hajléktalan, hogy miért nem tudok neki csak egy 40 forintot adni, és, hogy az biztos nem szegényítene le. Válaszképp mondtam neki, hogy azért, mert ha csak 10 hajléktalannak adok 40 forintot, amiből 9 elissza, akkor a kosztpénzem fele elment. Mármint a napi kosztpénzem. Ugyanis én olyan vagyok, hogy nem az egészet nézem, hogy hú, még van x forintom hó végéig, hanem azt, hogy ha azt elosztom a hónap hátralevő napjaival, akkor egy nap mennyit költhetek. Persze elég sokszor átlépem ezt az összeget, de akkor is. Ez fontos, mert gondoljunk bele, hogy ha 10 napra van 5000 forintom, akkor az bizony 500 forint egy napra, se több, se kevesebb. Abból, ha 5 hajléktalannak csak 40 forintot adok, akkor már csak 300 forintom marad egy napra, ami valljuk be, hogy édeskevés. Jó, tudom, ilyenkor gondolják bizonyosan nagyon sokan, hogy mit nyavalygok, amikor örüljek, hogy fedél van a fejem felett. Örülök is, azonban a kevés pénzemből inkább veszek ÉN magamnak zsemlét, meg szalámit, meg esetlegesen egy sört, meg kávét, mintsem, hogy hajléktalanok vegyenek belőle tabis bort és felest, amiből megint berúghatnak, hogy elmeneküljenek a mindennapok kínjaitól. Én elhiszem, hogy rohadtul nehéz lehet az utcán élni, mert biztosan az, és nem mindenki kerül oda a saját maga hibájából, valamint abba is belegondoltam, hogy én is kerülhetek még olyan helyzetbe, azonban ettől függetlenül, amiből nincs, abból nem tudok adni, és megmondom őszintén, ha nagyon gazdag lennék, akkor se árasztanám el őket pénzzel, sőt, talán akkor se adnék, legalábbis nem nekik. Adnék menhelyek felújítására, vennék defibrillátort (elnézést, ha rosszul írtam le) kórházaknak, et cetera… Olyanokon segítenék, akik hálásak érte, olyanokon, akikről tudom, hogy tényleg segítettem. A hajléktalanokkal az a baj, hogy túl sok van belőlük, rengeteg van, aki megjátssza, hogy féllábú vagy sánta, aki megjátssza, hogy beteg. Ezeket gyűlölöm talán a legjobban, mert miattuk nem tudok adni olykor olyanoknak, akik valóban betegek és sánták, világtalanok, s emiatt nem tudnak megélni. Mert igen, ez a szomorú valóság, hogy Agyarországon, aki lebénul, vagy amputálni kell a fél lábát, s nem dolgozott olyan helyen, az az ember utcán végzi, kivéve, ha tudnak neki segíteni a rokonai. A rokkantnyugdíj szörnyen kevés, az állam azzal takarózik, hogy azért annyi amennyi, mert sok az átverés, sok a csaló. No, és megint oda lyukadtunk ki, hogy az állam se akar olyanokat pénzelni, akik nem érdemlik meg, de ezzel a gond, hogy az, aki tényleg féllábú lesz, vagy rokkant, ugyanúgy végzi, mint az, aki csak megjátssza a betegségét és ezen nem is nagyon lehet változtatni, mert korrupt mindenki, a vizsgálatot végző orvos, az orvost ellenőrző akárki, szóval mindenki. Az orvos kap némi pénzt, amiből ad némi pénzt annak, aki őt ellenőrzi, és máris van egy újabb rokkantnyugdíjas ember. Lehet, hogy ez badarság, és csupán fikció, nem tudom, nem tudom ezt alátámasztani, de azért eléggé reális szerintem. Legutóbb néztem egy dokumentumfilmet, Pesty Lászlótól, ő eléggé ismert ember, régebben volt is egy műsora, talán az MTV1-en, Pesty fekete doboz címen futott a műsor. A dokumentumfilm, amit megnéztem, az a Budapest: Végállomás címet viseli, heroinista emberekről szól. Igazság szerint, amikor néztem, engem teljesen ledöbbentett, hogy ennyire tisztán tudnak beszélni, miközben már jó ideje függők. Elmondták, hogy havi szinten összeszednek akár 200 ezer forintot is, kéregetésből, és egyéb apró dolgokból, mint pl. telefon fülke feltöréséből, és egyebek, annyira nagyon már nem emlékszek. Azért ez elképesztő, hogy már régen összeszedhettek volna annyit, amiből talpra tudnának állni, lehetne lakásuk, állásuk, és még pénzük is. Ehelyett az utcán élnek, kukáznak, és mindezt azért, hogy naponta belőhessék magukat. A lényeg, amit ki akartam ebből hozni, hogy az ember, ha meglát az utcán egy másikat, aki kér, és látszik rajta, hogy teljesen normális, fel van öltözve, s nem itta el az agyát, akkor honnan tudhatja, hogy adhat e pénzt annak a valakinek, s nem fogja elszívni, vagy belőni magát belőle. Sehonnan. A gond ezzel mindössze annyi, hogy pl. én is, ha egyszer sok pénzem lesz, szeretnék segíteni másokon, de nem fogom tudni, hogy kin, és ez nagyon rossz. Persze nekem soha nem lesz sok pénzem (fő a pesszimizmus, ugye milyen jó illata van?), de ha mégis, akkor elsősorban a kutyákon segítek majd, akikről tudom, hogy tényleg őszinték, s nem tehetnek arról, hogy oda kerültek, ahova. Segítenék még szívesen mondjuk értelmi fogyatékosokon, mert ők se tehetnek arról, hogy olyanok, amilyenek. Nekik még az esélyük sincs meg arra, hogy kilábaljanak a helyzetükből. Bizonyos, hogy megpróbálnék segíteni olyan nyugdíjasokon, akik végigdolgozták az életüket, és most 50-60 ezer forintot kapnak, hogy abból éljenek, s hátralevő 10-20-30 évüket így tengessék. Nos, nekik is megpróbálnék valahogy segíteni, de ahhoz már legalább olyan gazdagnak kéne lennem, mint egy Hollywood-i filmcsillagnak.

Azt hiszem, hogy kicsit hosszúra sikeredett a mondandóm, és lehet, hogy némileg unalmasra is. Ezek a gondolatok biztosan sokak fejében megjelentek… Azért ez ne rémisszen el senkit attól, hogy visszajöjjön időnként, s olvasson, és természetesen várom a kommenteket is, annyit kérek, hogy kulturáltan írjátok le a véleményeteket, mert moderálni fogok. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet trágár szavakat használni, csak azért ne lépjünk át egy bizonyos határt, mint sok blog esetében is láttam. Majd erről is fogok írni, de egyelőre nincs időm a neten bogarászni példák után, ezért azt majd csak egyszer valamikor talán esetleg a jövőben. Na, szebb napot mindenkinek!