Ha most leírnám, amire éppen gondolok, akkor éppen ezt írnám. Ki gondolta volna? Tudom, poénnak gyenge, kezdő mondatnak még inkább, és igazság szerint nem is tudom, hogy miért írtam ezt most le. Vajon most mit írna Kelly Bradshow? Tudjátok, ő az a nő a Sex and New Yorkból. Lehet, hogy a nevét nem éppen így kéne írni, de szerintem, ha láttam is valaha leírva, akkor nem figyeltem oda. Miért is figyeltem volna? Annyira nem vonzott az a sorozat. Ám a nagyfilm ami készült belőle, nos, az tetszett nagyon. Nem volt olyan „nem bírok elszakadni a képernyő elől” film, de azért jó volt. Elég sok filmet láttam már életem során, s azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy alapvetően a gondolkodtató filmeket szeretem, azokat tudjátok, amik után elmélázol, dolgokon. Nem, nem éppen a drámákra gondolok, hanem sokkal inkább, nos, azt hiszem, ezt példával kell inkább elmondanom, pl. az Őslakó (Man from Earth), vagy a Tökéletes trükk (Prestige). Utóbbit 3x vagy 4x is megnéztem, és tervezem, hogy megnézem ismét egyik este majd sültkrumpli, chillis bab evése, és sör szlopálása közepette. Nagyon jó film, sokszor nézhető. Az Őslakóban vannak bakik, és igazság szerint, az egy szörnyen alacsony költségvetésű film, de mégis van benne valami, ami ott tartott a képernyő előtt. Magával ragadott a hangulata, ahogy ott ülnek egy szobában, és már szinte én is elhinném, ami elhihetetlen, ha ott lennék én is. Nincsenek benne speciális effektek, és nincs benne másik helyszín, ugyanakkor sokkal magával ragadóbb volt számomra, mint egyes Hollywood-i szuperprodukciók. Persze egy ilyen film megnézéséhez az kell, hogy az embert érdekeljék olyan filmek is, amik nem éppen különleges effektekre és akciójelenetekre épülnek. Sokan mondták, hogy unalmas volt számukra a film, s szerintük ez egy szar, mert nem voltak benne jelenetek, mert unalmas volt, hogy ott beszélgetnek, bla-bla-bla. No, az ilyeneknek szoktam mondani azt, hogy ők nézzenek Swarzenegger-t és Jackie Chan-t. Mellesleg ezzel nem azt akarom mondani, hogy azok rosszak, sőt, én is rengeteg filmjüket láttam, szeretem is őket. Ezzel mindössze annyit szeretnék mondani, hogy akit nem érdekelnek gondolkodtató filmek, azok ne nézzék meg őket, vagy ha már megnézték, akkor ne szólják le. A Forrás (The Fountain) c. film dettó ugyanez. Unalmas. Unalmas azoknak, akik nem látják a lényegét, akik várnak egy akciójelenetre, egy hirtelen történésre, valamire, ami az ilyen jellegű filmekben nincs meg. Tudjátok, én nem azon akadok ki, hogy nem tetszik valakinek, elvégre azon nem is lehet, hiszen mindenkinek más az ízlése. Én pl. rühellem a német vígjátékokat. Amerikai pite és társai. Semmitmondó, hülyeségeknek tartom őket. De mégse mondom, hogy ez egy szar (ja de, mégis mondom). Hupsz, akkor most jöttem rá, hogy én se vagyok jobb azoknál, akik leszólják az elgondolkodtató filmeket. Nem vagyok jobb, mert én is leszólom ezeket az idióta német sorozatokat, és filmeket. Gagyi alakításoknak tartom, amiket azok a német színészek művelnek. A magyar sorozatokról már nem is beszélve, lásd pl. Barátok Közt. Régen még szerettem pedig én is, de az már jó régen volt. Azóta rengeteg dolog megváltozott benne, mint pl., hogy már nem tudnak új dolgokat kitalálni, s emiatt sablonos és unalmas az egész. Arról szól már csak, hogy x összeveszik y-al, akkor ők kibékülnek, majd megint összevesznek, s valaki bekavar, és a „rosszfiúk” valami rosszra készülnek, ami nagyon akciójelenetes baromság, de úgyis mindig lebuknak, persze börtönbe nem zárják őket, emiatt összevesznek a barátnőjükkel, de aztán megint kibékülnek. Végtelenül sok pénzük van, még akkor is lapul 1-200ezer forint a zsebükben illetve a pénztárcájukban, amikor azt mondják, hogy most éppen nincs túl sok pénzük.
Szóval szar az összes ilyen. Amúgy a legjobban tudjátok, mi idegesít még egy sorozatban? Amikor már megszokod a szereplőket, és egyik napról a másikra lecserélik valamelyiket egy olyanra, aki egyáltalán nem is hasonlít se külsőleg, se személyiségileg az elődjére. Ha már a Barátok Közt-t hoztam fel példának az előbb, akkor maradjunk annál, Linda. Lecserélték Lindát egy olyan valakire, akinek se a hangja, se a külseje nem olyan, de még csak távolról se hasonlít az eredeti Lindáéra. Nem nézem már a sorozatot egy ideje, de állítólag Gézát is lecserélik egy időre. Mondjuk, mondom, engem ez már nem érdekel, csak érthetetlen. Inkább vegyék ki a sorozatból arra az időre, amíg a színész nem tud visszamenni, vagy ha egyáltalán nem tud, akkor rakjanak be helyette egy másik szereplőt, de ne cseréljék le másik színészre. Ennek amúgy az enyhébb formája, amikor mondjuk, egy külföldi sorozatban a magyar hang cserélődik. De az még mindig megszokhatóbb és elviselhetőbb, mint ez. Nem is tudom, hogy hirtelen mit mondhatnék még erről a témáról.
Amit mindenkinek ajánlok még megnézésre az a Gattaca, az Ember gyermeke, a Serenity, valamint a Purgatórium. Ezek mind olyan filmek, amik a maguk műfajában szerintem kiemelkedőek, s hát pl. nem feltétlenül kell szeretni a Sci-fi-t, mint műfajt, ahhoz, hogy az ember szeresse a Serenity-t, vagy a westernt, hogy megnézze a Purgatóriumot, ami egyébként az elején szar lehet azoknak, akik utálják a western filmeket, de amúgy pedig komoly mondanivalója van, s érdemes megnézni.
Ha esetleg furcsán írnék – mármint a fogalmazásomra gondolok – akkor nézzétek el nekem, csak most nagyon álmos vagyok épp, ami alatt azt értem, hogy ásítozok össze-vissza félpercenként, és mindjárt ráborulok a gépre. Úgyhogy ezt a bejegyzést most be is fejezem, mielőtt még elalszok. Jobb napokat mindenkinek!
No comments:
Post a Comment