Saturday, February 27, 2010

Ennek nem adok címet, mert nem olvasnátok el a post-ot… :D

No, a vidámabb téma után egy hát… Hogy is mondjam. Másmilyen téma jön, amit nem fogtok szeretni. Igen, a politika. Nem mondok sokat róla, mert gyűlölöm. Utálom, hogy a politika, mint olyan, irányítja az emberek életét, az határoz meg mindent. Legjobban azt utálom, amikor a politika a családba is beférkőzik. Amikor összevesz két ember – akik amúgy nagyon jól meglennének – pusztán egy olyan baromság miatt, hogy más pártot öm… Na, nem jut eszembe a szó, de tudjátok, mit akarok írni. Lényeg a lényeg, hogy szerintem ez nagyon undorító dolog, és elképesztő, hogy mennyire manipulatívak, az egyes politikai erők. Engem is nemrég bepaliztak, illetve nem teljesen. Lényeg, hogy már lassan két hónapja munkát keresek, mert nincs (ezt majd kifejtem egy másik bejegyzésben), és kaptam egy e-mail címet, hogy küldjem el az önéletrajzom. Elküldtem, és hát 1 vagy 2 nap múlva jött is egy e-mail, hogy felvettek. Na, mondom, még ilyet, teljesen oda voltam meg vissza, amíg nem olvastam tovább. Engem már az is lenyűgözött, hogy visszaírtak, mert az ilyesmi iszonyatosan ritka. Lényeg, hogy oda volt írva az időpont (a párt nevét szándékosan nem fogom említeni a későbbiek során sem), és, hogy hova menjek felvételre, merthogy ők mindenkit felvesznek. Nekem már ez is gyanús volt, nomeg a 110ezer forintos nettó fizetés is. Bementem, elmondták miről van szó. Nos, hát a feladat igencsak egyszerű lett volna, embereket „toborozni”, illetve munkába állítani. Napi 5 embert, havi nettó 110ezer forintos fizetésért, a feladat pedig hát annyi, hogy ugyanezt csinálja. Azt mondták, hogy miután összejön az 5000 ember, majd a végzettségemnek és szakmámnak megfelelő munkakört biztosítanak, ez persze nem szerepelt a szerződésben. Nagyon sokáig filóztam, hogy mit is tegyek, kb. 1-másfél órát ültem ott, a munkaszerződésem felett görnyedve, mikor is végül elhatároztam, hogy ebből bajom úgyse származhat (30 napos próbaidő volt megadva), és munkám sincs, így miért is ne írjam alá alapon aláírtam. Elvileg már aznap 5 embert kellett volna rávennem erre. Miután kiléptem az épületből, akkor tudatosult bennem, mennyire abszurd ez az egész dolog. Először is, mert politikai dologról van szó, az emberek pedig bizalmatlanok, amit meg is értek, lévén, hogy még megkülönböztető pólót, vagy valamit se kaptam, semmit, de nem is kellett, mert amint megemlítettem valakinek, hogy „párt”, vagy „110ezer forintos nettó fizetés”, akkor már mondta, hogy köszöni szépen, nem kér belőle. Volt, akit nem érdekelt, hogy párt, de aztán végül, amikor megmondtam, hogy mi lenne a munka, akkor mondta, hogy nem. Olyan is volt, akit érdekelt, a munka is, már ott tartottunk, hogy aláírjuk a szerződést, de hát könyörgök, az utcán senki nem fog nekem munkaszerződést aláírni, nem is értem, hogy gondolta ez a párt, hogy majd az utcán aláíratom az emberekkel a munkaszerződésüket? Hihetetlen. De még inkább hihetetlenebb a programja ennek a pártnak, melyet most nem ismertetek, mert nem szeretnék ebből gondot.

Na, ennyit erről, két nap múlva kiléptem, mindenféle következmény nélkül. Szörnyű, hogy az emberek szenvedését, az emberek helyzetét így kihasználják politikai célokra.

Nem akarok tovább ezzel foglalkozni, csak gondoltam leírom, hogy jártam. Minden esetre, ha majd lesz a szavazás, akkor mindenképpen egy olyan pártra adom le a voksom, ami tuti, hogy nem kerül parlamentnek még a gyepére sem. Talán nem ártana, ha az emberek a sarkukra állnának, s nem hagynák magukat átverni, valamint, hogy ha rájönne mindenki, hogy iszonyatosan hülyének nézik őket, és talán azok is, ha még mindig hisznek a két nagy pártnak. Ezzel senkit nem akartam, illetve akarok megbántani, de komolyan mondom, ledöbbenek azon, hogy sanyargatnak minket, mert megtehetik, és miért tehetik meg? Azért barátaim, mert mi (illetve én már nem) adunk a kezükbe hatalmat, mellyel visszaélve ezt csinálhatják. Fel kéne ébredni, s ez alatt nem azt értem, hogy menjünk rombolva, és saját magunknak még nagyobb kárt okozva tüntetni, hanem itt a lehetőség emberlények, hogy változtassunk! Nem kell, hogy ez legyen, mindössze annyit kell tenni, hogy nem szavaztok rájuk! Egyikre se! Mindegyik hazug, álszent, és undorító. Itt az idő, hogy megmutassuk, hogy nem vagyunk birka nép, hogy megmutassuk, hogy minket nem lógathatnak köteleken, mint a marionett bábukat!

Elnézést kérek, ha talán kissé kirohanásszerűnek hangzott, amit az előbb írtam, csak kicsit idegesítő a helyzet. Én nem akarom ezt, és szerintem ti se. Anno nekem bezárták az iskolámat, azért volt az, hogy végül még tablónk se készült. Bezárták, de még nekünk meg volt adva, hogy kijárhattuk a maradék két év technikusit. Azonban értelme nem lett volna, ezért is léptem ki az utolsó évem előtt egyel, mert hiába vizsgáztam volna le, ha tudás nincs mögötte. Márpedig a színvonal ebben a suliban nem volt valami nagy. Minden esetre, a lényeg, amit ki akartam ebből hozni, hogy ez is politikai indíttatásból történt, mert akkor voltak iskolabezárások, „spórolás” címén, meg megszorítások és társai. Ezzel jócskán szétcseszték a jövőmet, persze én szavaztam meg őket, úgyhogy részint az én hibám is, hogy ez történt. Ami miatt ezt így mondani akartam, hogy szerintem a szavazásnál a korhatárt fel kéne emelni, legalább 21 évre. Arra a korra, amikor már nincsenek befolyásoló tényezők, mint pl. a szülők, arra a korra, amikor már az ember agyilag sokkal érettebb, és sokkal jobban át tudja látni azt, hogy mire is teszi le a voksát, s annak milyen következményei lesznek.

Persze azt túlzás állítanom, hogy szétcseszték a jövőm, s azt is, hogy csak az ő hibájuk. Hiszen voltak jó tanáraim, s ha nagyon, de nagyon akartam volna, akkor biztos vagyok benne, hogy tudtam volna tanulni, ha mást nem, akkor könyvekből, és abban is biztos vagyok, hogy segítettek volna, ha nagyon akarom. Sajnos akkor még máshogy gondolkodtam, mind érettségi, mind pedig jövő tekintetében. Ezért is mondom, hogy akkor még nem elég érett az ember ahhoz (tisztelet a kivételnek), hogy egy ilyen horderejű döntést, minthogy melyik párt irányítsa az ő és az egész ország életét 4 évig, meghozzon.

Ennyit szerettem volna mondani erről, talán később még visszatérek a témára, de kétlem, mert mint mondottam korábban, én is utálom, de azt még jobban, hogy nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne a politika legyen mindenütt. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzésemet is! Szebb napot!

No comments:

Post a Comment